Elérte, mit elérte, mostantól kéz a kézben sétálnak tovább. Értem én, hogy zöld világ, környezetvédelem, elfogadom a takarékossági szempontokat is. De tényleg álljon már meg a menet. Azt nem tudom értelmezni, hogy 5-6-7-8... ezer forintos vásárlás után a budaörsi Tesco pénztárosával közelharcot kell vívni plusz egy szatyorért. Merthogy (idézet következik): "Ki van írva, hogy csak minimális számban adhatunk szatyrot!" Tényleg? Csókolom, mit kezdjünk a nagyjából 20 termékkel, ami még a pulton van, tetszik segíteni hazavinni, ja hogy nem? Persze tudom, kamera, főnöki szigor és reggeli értekezlet, köcsög vevők elviszik a profitot, de azért mégis, nem sok ez egy picit!?
update: a leárazási politikában is a válság jelei mutatkoznak. Ugyanebben az áruházban az egyik kolbász 880 forintról, 1130 forintva volt leárazva, amiből maximum kettő darabot vásárolhat a 21. századi magyar vásárló.
Köszönjük Tesco, a szó a stúdióé...
