Sokakban úgy gondolom a meghasonlottság érzése keveredik 2008.október 16-án, csütörtökön, azaz ma. Ami tény: a magyar labdarúgó-válogatott 1-0-ra legyőzte Málta csapatát és ezzel egyszersmind olyan tettet vitt véghez, ami évek óta nem sikerült. Két tétmérkőzésen egymás után győzött a nemzeti csapatunk és ezzel négy forduló után 7 ponttal állunk, ami a csoport második helyére elég.

Az is tény, hogy a mindössze gólkülönbséggel előttünk álló Dánia és az ötödik Svédország egy meccsel kevesebbet játszott. Ha egymás ellen döntetlent érnek el, maradunk a második helyen (ez lenne a legjobb verzió) ha nyernek a dánok akkor is másodikok vagyunk, ámde meglépnek tőlünk és ha a svédek győzedelmeskednek, akkor visszacsúszunk a harmadik pozícióba. Ám még így is jobban állunk majd, mint azok a portugálok, akik szintén négy mérkőzés után öt ponttal állnak, úgy, hogy nem bírtak a 10 emberrel játszó albánokkal hazai pályán. (Ezek ugye azok az albánok, akiket mi a második félidőben nagyszerű játékkal vertünk meg) Most lehet húzni a szájakat, hogy jó, no de kik ellen szereztük meg a hat pontot?

Arról is lehet vitatkozni, hogy milyen játékkal sikerült legyűrnünk a szigetországi csapat játékosait, akik közül az egyik idegenlégiós mindössze a német amatőrligában játszik. De emberek, a Cristiano Ronaldo és Pepe nevével fémjelzett luzitánok az albánokat nem tudták megverni és kikaptak hazai pályán 3-2-re azoktól a dánoktól, akiket nem lett volna nagy bravúr megverni az első mérkőzésünkön. Azonban, ha erről beszélünk, érdemes megemlíteni azt is, hogy a hasonló színvonalú, téttel bíró mérkőzéseket a korábbi válogatott mindössze egy szerény döntetlenre hozta volna, talán vereséggel is távozott volna Máltáról. Ezzel szemben, ha nehezen is de megnyertük a mérkőzést. Várhattunk volna olyan játékot, mint amilyenre az EB győztes Spanyolország képes, csak nem lenne reális. A mai magyar válogatott nem villog és nem is fog villogni senki ellen, de olybá tűnik, azokat a meccseket amelyek után korábban kínosan kellett nyilatkozni a pálya minőségéről, az idősjárásról és a bírókról, most sikerül megnyerni. Bárki bármit mond, ez a mai futballban nem kis eredmény. Nem feltétlenül Erwin Koeman eredménye, de az övé is. A győzelmet pedig, mint tudjuk, NEM KELL MEGMAGYARÁZNI! Tény, hogy a magyar válogatott négy mérkőzéséből hármat gól nélkül úszott meg.

Mégis miért keserű egy picit a szánk íze? Mert mi lett volna, ha sikerül behúznunk azt a három pontot Dánia ellen...