Nem fogom megvédeni a Ferencváros szurkolóit. Nem tisztem ugyanis. Nem vagyok tagja a Green Monstersnek, nem vagyok tagja az Új Generációnak és soha nem hallottam még Stormy Scampsről sem. Csak olyanokról hallottam, akik kijárnak a zöld-fehérek mérkőzéseire, igaz manapság mintha többen lennének azok, akik nem. FRADISTÁNAK LENNI FELELŐSSÉG. Virított szombat délután a B-közép helyén, amelyet a Siófok elleni meccsen üresen hagytak, a kommentátor által csak "legelhivatottabb szuroklóknak" titulált drukkerek. Történt mindez egy 6-0-ra elveszített Újpest elleni rangadó után, amikor a csapat a 7. helyen állt, mindössze 3 pont lemaradásban az első helytől. Győzelem esetén tehát a dobogó élére is ugorhattak volna.
Számos körülmény hátráltatta a csapatot és mutatott abba az irányba, hogy ezen a meccsen bizony nem lesz fieszta, bizony nem lesz néző visszacsalogatás. Elsőként vegyük az ősi rivális ellen elszenvedett történelmi vereséget, sőt menjünk egy kicsit visszább a "történelemben", mintegy két órával. Újpest városkapunál megkéseltek egy 17 éves fiút, aki - bár életveszélyesen sérült - szerencsére túlélte a támadást. Szombaton egy másik transzparens is virított a Fradi táborban, miszerint: "A kés a gyengék fegyvere". Ezzel is hangsúlyozva, hogy a támadást nem a többség követte el, sőt azt a többség elítéli. Normális országban ezzel nem is kellene foglalkozni, le sem kellene írni. Magyarországon, 2010-ben olyan világot élünk, amikor ezekre a betűkre szükség van.
Mielőtt azonban a szikár tényeken átlépünk, van itt még valami. Azt a kést egy ember fogta. Valószínűleg ferencvárosi kéz. Körülötte tucatnyian állhattak. Hogyan kerültek ezek az emberek oda? Miért indultak el a meccsre? A Ferencváros vezetősége a 2009-es FTC-Diósgyőr mérkőzésen kirobbant botrány után úgy döntött, elég volt a stadionban lévő randalírozásból és bevezeti a szurkolói kártyát. Ezután, bár a csapatból nem lett egy Manchester United, furcsa módon elmaradtak a rendbontások. Nem kellett nézők miatt lefújni a mérkőzést. Úgy tűnt, a rendszer működik, még idegenben is.
Egészen 2010. szeptember 18-ig.
Illetve talán mégsem. Az újpesti vezetés a derbi előtt bejelentette, hogy a két csapat évtizedek óta tartó jó kapcsolatára hivatkozva, 500 jegyet közvetlenül a ferencvárosi szurkolói csoportoknak ajánl fel, megkerülve ezzel a klubot, ellenőrizhetetlenné téve a jegyek birtoklását. Már ekkor, az FTC vezetése közleményben tudatta, hogy a szurkolói kártya ellenére és az 500 jegy miatt nem tudja garantálni a drukkerek viselkedését az Újpest-Fradin.
Félreértés ne essék, ha ezeket a jegyeket nem adják oda, akkor sem kislányoknak és családos anyukáknak való lett volna a meccs. Biztos repültek volna a pályára peterdák, sőt, még káromkodtak is volna a két csapat szurkolói és biztosan nem egymás vállát fogva vonultak volna be a stadionba a fiúk-lányok. Sajnos. Ez van. Ezt így kell elfogadni. Ezzel még semmi baj nincs, embert leszúrni viszont semmilyen körülmények között sem szép dolog.
"Miért adták oda ezeket a jegyeket" - kérdezte bárány szemekkel Ágai Kis András a Sport TV Heti helyzet című műsorában. "Ezt nem tőlünk kellene megkérdezni. De nekem nincs is saját sportműsorom, ahol az illetékesektől megkérdezhetném" - válaszolta Szebeni István.
Ez pedig jellemző az egész magyar labdarúgásra, közvetve pedig az egész magyar társadalomra. Ezt a témát most nem nyitom meg, legyen elég annyi, hogy egyetlen olyan csatornát sem láttam, egyetlen olyan műsort sem hallottam, ahol a lényegi kérdésekről, az előzményekről beszéltek volna. Egy okozatnak ugyanis, kell hogy legyen oka is. Kik adták (ténylegesen) ezeket a jegyeket? Miért adták ezeket a jegyeket? Kinek áll érdekében, hogy ne menjen le egy Újpest-Fradi nagyobb rendbontások nélkül?
Normális országban ezeket a kérdéseket felteszik, 2010-ben Magyarországon nem.
Mindezek helyett hallgathatjuk Nacsa Olivér siránkozását, aki elmondja, hogy fél, és ezek miatt nem jár meccsre. Kész. Ezzel le is van tudva a dolog, a megoldás kulcsa az illetékesek kezébe adva, kezdjenek vele, amit akarnak. A szurkolói kártya bevezetése óta, komolyabb rendbontás nem történt az Üllői úton, most igen. Mindenki vonja le a maga következtetését.
A botrány persze már önmagában elég okot adott volna az újságíróknak, hogy egy héten keresztül a Fradi legyen a "célpont". Láthattuk a képeket a TV2 híradójában, napilapokban és persze az interneten is rengetegen támadták a Fradistákat. Ezek között azonban egyetlen háttérműsor sem volt, ami legalább megkísérelte volna feltárni a hátteret. Az MLSZ-nél elkezdték üveges szemekkel maguk elé mormolni a "szurkolói kártya a legfontosabb szavakat", majd őket tromfolták a "zárjuk börtönbe" a gazembereket dogma szószólói. Igen, vannak olyan elemek, akiket börtönbe kell zárni.
Ez azonban felelős döntéshozókat nem mentesít a gondolkodás alól. Akiknek az a feladata, hogy hasonló rendbontásokat megakadályozzanak, vajon magukba néznek-e? Emberek életével játszani nem szerencsés dolog. Nem is olyan régen ugyanis már megtapasztalhattuk, hogy tömegeket felbőszíteni ezerszer könnyebb, mint utána higgadtan leülni és tárgyalni velük.
Ilyen hangulatban készültek a játékosok a mostani hétvégére. Kikezdte a csapatot a média, a játékosokat földbe döngölték a mutatott játék miatt, a szurkolói csoportok pedig már a hét elején bojkottra szólítottak fel. Ez az a pont, ami a többség számára leginkább kiverhette a biztosítékot.
Nem tagado el, hogy a kapu mögött ülők elhivatott Fradisták, azonban úgy tűnik, hogy rengetegen elhagyták a realitás talaját.
Nézzük sorjában. A nyáron csapatnyi játékos távozott a klubtól és ennél is több érkezett. Új edző került az együtteshez, aki elkezdte a munkát. Elkezdett 20-30 emberből csapatot kovácsolni. Ahogyan most kiderült, 0 forintos átigazolási kerettel kellett úgy megerősíteni a keretet, hogy megfeleljen a nézők elvárásainak, ami az Üllői úton speciálisan nehéz. Ez is rendben van. Prukner László nem tett csodát, de csinált egy olyan csapatot, amelynek rendben volt az önbizalma. A játékosok tudtak háromszor egymás után csapattárshoz passzolni és olyan is akad közöttük, aki képes lőni egy egyeneset. Kombinatív, dinamikus játék, igazi csatár nélkül.
A felkészülési mérkőzésekkel ellentétben azonban mégis eredményes volt a csapat. A lehetőségekhez képest jöttek a győzelmek, a Videoton ellen pedig idegenben értékes döntetlent játszott a csapat. Akadt persze fájó vereség is, hazai pályán 3-1-es vereséggel kellett beérni a kispest ellen.
Így várta hetedik helyen a hétvégi fordulót az FTC. Szinte nézők nélkül, ideges hangulatban. Borítékolható volt a döntetlen, de akár még a vereség is.
Csapatot bírálni természetesen lehet. Hangot felemelni lehet. De még bojkottálni is. A "fegyvernemet" azonban érdemes ésszerűen megválasztani. Kinek hiányzik a tavalyi kilátástalan játék. Az egycsatáros ívelgetés, az angolos játékmodor. Prukner László elkezdett egy munkát, aminek nyilvánvalóan nem 5, 6, vagy akár 16 forduló alatt lesz meg az eredménye. Akinek nem kerüli el a valóság a figyelmét, tisztán láthatja, hogy valami elindult a csapat életében. A Ferencváros azonban nem lesz egyik pillanatról a másikra világverő csapat.
Ahogyan egyik sajtótájékoztatóján Jose Mourinho fogalmazott, ő nem varázsló. Nem ismerem személyesen Prukner Lászlót, de megelőlegezem, hogy ő sem az. A helyzet közel sem olyan elkeserítő, mint amilyen a 2009-2010-es szezonban volt. Kisiklások előfordulnak, főleg egy olyan frissen összekerült gárdánál, mint amilyen a mostani Fradi. Ettől megsértődni lehet. Lehet az edzéseken nemtetszést kifejezni. Lehet mérkőzés után a székház előtt számonkérni. Senki nem mondhatja a drukkerek közül, hogy a csapat elbújna. Nem vádolhatja beszarisággal Prukner Lászlót sem egyetlen Fradista sem. Lehet egyik hétvégén "játszik a Fradizni" a másik héten meg háttal állni a nézőtéren. Lehet, csak nem hiteles. Számomra biztosan nem az.
Bizonyosan nehéz lehet belátni, hogy a szombati vereség az ő felelősségük is. No meg a játékosoké, akik katasztrofálisan játszottak. Vereség lett a vége. Két vereség egymás után. Előfordult már máshol is, nagyobb tradíciókkal rendelkező csapatokkal.
Magyarország legnépszerűbb csapata. Mondják. Nem tudok statisztikát felmutatni az elmúlt évekből. Tételezzük fel, hogy igaz. Ennek a hatalmas közösségnek most a csapat mellé kellene állni, egymás kezébe csapni, nem feledve a kölcsönös sértettséget. Hibázott a csapat, hibázott a közönség. Nincs semmi veszve, hiszen kívülről úgy tűnik, az év elején apró fejlődés volt az együttesnél. Nincs abban a helyzetben a Ferencváris Torna Club, hogy a szurkolói magára hagyják, akár a Siófok ellen is és durcás arcú fiúként azt várják a sarokban, hogy a játékosok nyalókával engeszteljék ki őket.
Maradjunk annál, hogy a legnagyobb szurkolótábora a Fradinak van. Akkor nekik kell példát mutatni. Nekik kell megmutatni, milyen az, amikor tűzzel-vassal a csapat mellett állnak és észre kell venni, amikor a dolgok jó irányba változnak.
A tavalyi év miatt értelmetlen az idei csapatot bántani.
FRADI-SZURKOLÓNAK LENNI ugyanis FELELŐSSÉG!
