Napsütéses délután. Március 14. Szombat. Elővételben elkelt 8000 darab jegy. 12000 néző. Két csapat. Egy labda. És Gyurcsány Ferenc. Karácsonykor a családok összeülnek, nosztalgiáznak, csak a szépre emlékeznek. Tavasszal megindul a népáradat a magyar stadionokba, alig lehet már jegyet találni egy-egy REAC-Siófok mérkőzésre, a drukkereknek a feketepiacon kell inkognitóban hozzájutni a belépőkhöz, hogy kedvenc csapatuknak szurkolhassanak. Az emberek imádják Gyurcsány Ferencet, legalábbis az Üllői úton.
Mivel mással magyarázhatnánk azt, hogy tökéletes időben, napsütésben a nemzeti ünnep előtt egy nappal a "Gyurcsány takarodj" és az "Elkúrtad" szlogenek a legnépszerűbben a zöld sasok mérkőzésén. Nyilvánvaló, hogy csalódott férfiak és nők ezrei idézik fel magukban azokat a régi szép emlékeket, amelyek a miniszterelnökhöz kötik, nosztalgiáznak az együtt töltött évekről. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a híradóban naponta köszönthetjük otthonunkban a népszerű államférfit.
Már-már családfőként tekintünk rá. Néha a parlamentben beszél, olykor az esti kvízműsor előtt mond néhány biztató szót, amivel kihúzhatjuk saját magunkat a hajunknál fogva a mocsárból. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy szombat délután tömegek skandálják a nevét. Ideje lassan észrevenni, micsoda kulturális fejlődést adott nekünk Gyurcsány Ferenc...
