"A szolnoki terror háza, bevallom, néhány szurkolónk már csak így emlegeti a Tiszaligeti Sportcsarnokot" - nyilatkozta Mészáros Zalán a Paksi Atomerőmű játékosa a minap, miután botrányos események történtek a az első félidő 16. percében. A rend kedvéért: néhány magáról teljesen megfeledkező szolnoki szurkoló egy általuk vitatott bírói ítéletet követően a kispad mögé rohant, ahol betörték a játékosokat védő műanyag plexit. Nem elfogadható, sőt elítélendő dolog történt.
Azonban a helyszínen követve és megélve az eseményeket, szinte törvényszerű cselekmény történ. Következményről van tehát szó. Akik ebben az esetben pályabezárást, és újrajátszást emlegetnek elsősorban saját érdekeiket tartják szem előtt. Még mielőtt elfogultsággal vádolnának, egyetértek abban, hogy meg kell büntetni a klubot, méghozzá jó alaposan. A kosárlabdában - és inkább a férfi szakágban - járatos olvasó tisztában van azzal, hogy Magyarországon a bíráskodás színvonala még a játékét sem éri el.
Életkép a szolnoki arénából:
Az esetlegesen az ő tévedéseikből táplálkozó indulatok következménye viszont nem lehet a csapatért szorító nézők kizárása és a csapattól sem vehetik el a győzelmet, néhány megvadult barom miatt. Visszatérve a játékvezetésre, a probléma gyökeréhez. Lehet itt sztrájkolni, lehet több pénzt kérni, lehet emlegetni a biztonsági feltételek hiányát. Ma Magyarországon egy mérkőzésért 45 ezer forintot kapnak a bírók egy mérkőzés levezetéséért. Ha eltekintünk az extrém helyzetektől, akkor egy hónapban 4 mérkőzést fújnak, ami ugye 180 ezer forint. Belevéve, hogy a mérkőzésekre el is kell uatzni és veszünk átlagosan 15 forintos utazási költséget, akkor 120 ezer forint jut egy hónapra. Az világos, hogy ebből a pénzből nem lehet családot fenntartani, gyermeket nevelni, kutyát tartani és síelni menni, vagy a tengerparton süttetnie az embernek a hasát. Másik oldalról nézve viszont másfél óráért nem rossz órabér. Álljon azonban meg a menet! Itthon nincs profi bíráskodás, mindenkinek van állása.
Ebből a szempontból ez egy kiegészítés, és a sípmesterek tevékenyégét látva, sokan tényleg csak hobbinak tekintik. Egy külföldi légiósnál megszokott a 10 ezer eurós havi fizetés, ami aránytalanul nagy különbség a "munkáját" félig leszaró játékvezető és közötte. Profi játékot irányítsanak profik. Kapjanak tisztességes fizetést, de akkor a nap szinte 24 órájában javítsanak a tudásukon, videózzanak, elemezzenek, fejlődjenek. Több pénzért ugyanis több, vagy legalábbis minőségibb munkát vár el (teszem hozzá joggal) a munkáltató. Szép lenne, ha egyik reggel beállítanék a főnökömhöz és azt mondanám neki, hogy én mondjuk 25 ezer helyett 45 ezret akarok keresni (itt ugyanis ez történt). Ő erre azt válaszolja, hogy rendben, de mit adok cserébe!? Ez így van rendjén.
A nézők férfias, lendületes, dinamikus és főleg profi "szagú" mérkőzésre váltanak jegyet, Szolnokon például 1500 forintért, ami az országban az egyik legmagasabb jegyár. Félreértés ne essék, nem azokat a bírókat okolom, akiknek tudásszintjét láthatóan meghaladta a keddi mérkőzés, ők ennyit tudtak. Nem várható el egy játékvezetőtől, hogy junior mérkőzésekhez szokva felvegye egy NB1-es mérkőzés ritmusát, alkalmazkodjon az atmoszférához és ki is zárja azt. Más kérdés, hogy tudni kell nemet mondani, de egy ilyen helyzetben pályabezárást emlegetni, mint megoldást, enyhén szólva csacsiság...
