Nem fordult még velünk elő ilyen. Kaptunk egy olvasói levelet. Izgatottan meg is néztük. Nem mondjuk azt, hogy megrengeti a NASA védelmi vonalait a hír és abban is biztosak vagyunk, hogy a miniszterelnök nem hívja majd fel olvasónkat bőszen bocsánatot kérve, sőt a CIB Bank elnök-vezérigazgatója sem fogja a klaviatúrát izgatottan verni, hogy válaszolhasson. Ennek ellenére nem tudjuk megérteni, mi lehet az oka annak, hogy egy 16:00-kor záró bankban, nulla ügyféllel a várótérben, miért telik 17 percbe az, hogy a saját pénzéhez valaki hozzájusson.
Persze lehet ezt magyarázni, hogy például papírmunka volt és miegymás. De úgy gondoljuk ez senkit sem érdekel. Mindenki azt szereti, ha az idejét ő oszthatja be és nem a Bank gazdálkodik ezzel is. Megkaptuk még azt is, hogy a pénzkezelő bunkó nem aranyos volt. Pedig a képlet egyszerű. Mi vagyunk a "vevők" ők pedig az "eladók". Persze vécére el lehet menni, ám ebben az esetben nem erről volt szó, hanem kedélyes munkatársi beszélgetésről és 17 percről, amelyet bárki jobban tud eltölteni, mint hülyén állva a bank ügyfélterében.
Más ilyen esetről egyelőre nem tudunk - indokolatlannak tűnő várakozásról - de ha van ilyen akkor azt badarság bágyadt, beletörődött közönnyel kezelni. Persze most jöhetne a "ha mi a munkánkat így végeznénk szófordulat" de a konzekvenciát az olvasókra bízzuk. Nem csodálkoznánk, ha hasonló esetben hozzátartozók ideges rohangálását figyelhetnénk meg bankfiókok előtt, akik már arra is felkészültek, hogy hozzátartozójukat elnyelte egy titokzatos bankszagú fekete lyuk. Persze abszolút nem ezért landolt a kukában a "Cibezz" feliratú szóróanyag...
És akkor íme a kép:
