Most olvasom a Maximában, hogy ezeken a helyeken ismerkedünk leginkább: könyvtár, étterem, zenés szórakozóhely stb... És hogy miért? A válasz egyszerűnek látszik. Mert kényelmes. Ott az iwiw, myspace, hotdog, facebook etc. fel sem kell állni a képernyő elől csak kreatívnak kell lenni és lehetőleg ne a legegyszerűbb mondattal próbálkozni a lánynál vagy psinál! Aki veszi ezt az akadályt jó eséllyel száguld korunk megarandija felé. A lényeg azért el van rejtve de érdemes átgondolni. Miért van az, hogy nem vagyunk képesek feldolgozni a kudarcot, miért nem tudjuk beépíteni a személyiségünkbe a visszautasítást és azt, hogy nem tetszettünk valakinek. Hiszen ez nem katasztrófa, de mégis, ez a legnagyobb indok hogy ne lépjünk oda egy lányhoz vagy sráchoz és hívjuk el valahova. Csak a kommunikáción múlik. A hatékony, rövid, tömör kifejezésmódról, jah és az sem árt ha nem bunkón kezdkük! De KEZDJÜK el!
De azért, hogy ne távolodjunk el a valóságtól a cikk végén (amiben hangsúlyozzák a személyességet és a bátorságot) ezt még odanyomták: (ITT KERESS TÁRSAT) AJJÉ...
