Tegnap a Naplóban érdekes riportot láthattunk, magunkról, magyarokról. Arról, hogyan figyelünk a másikra a közlekedés során pl. Az elmúlt héten egy védtelen lányt kettő autó is elüött, a ZEBRÁN!! hogy picit mindenki élhetőbbnek gondolja ezt az országot. Mert lehet itt egymásra mutogatni, hogy megszorítások meg miegymás. Ha valaki beül az autóba, nem a megszorításokon, meg az anyagi helyzetén múlik, hogy normálisan közlekedik-e és megenged-e a másiknak is hogy ezt tegye.
Hanem az, hogy van-e benne egy kis illem, megtanították-e ezt neki otthon, és hogy európai embernek tartja-e magát. Mert ugye a klasszikus nyomán, nem elég annak lenni, annak is kell látszani! Sokkal emberibbnek tudhatnánk az országot, ha a nap folyamán apró kis változtatásokat eszközölnénk az életünkben. Pl. átengednénk a babakocsival közlekedő anyukát a zebrán, netán magunk elé engednénk egy-két hölgyet az ajtóban, esetleg még mosolyoghatnánk a másikra néha.
Szóval amíg egymásra mutogatunk, hogy miért nem ő kezdi, addig nem is érdemlünk jobb életet (mellesleg nézzünk magunkba, hány ezrest fogunk karácsonykor a boltokban hagyni...jó számolgatást mindenkinek)
