"Vasárnap a forgalommal ellentétes irányban hajtott rá az M5-ös autópályára Ladájával egy 84 éves férfi Lajosmizsénél. 22 kilométert haladt forgalommal szemben, majd frontálisan ütközött egy kamionnal és szörnyethalt."
Azóta kiderült, hogy a szerencsétlenül járt férfi, kórházba került feleségéhez sietett és még egy dolog. Kishazánkban azért nincs behajtani tilos tábla, ami figyelmeztetné az óvatlan autóst a rossz irányra, mert évenként egy, maximum két hasonló eset fordul elő.
Nos, mi tehát a teendő? Csak úgy tudjuk megóvni a haláltól azt a két embert, hogy minél többen rossz irányban hajtunk fel a sztrádára, ezzel kierőszakolva a döntéshozókat, hogy kihelyezzék a táblákat az utánunk érkezőknek.
A fordított gondolkodás országában elhamarkodott lépés lehett például a kilátókhoz korlátot építeni, hiszen nem tudhatjuk, nélküle hányan halnának meg, így pedig felesleges pénzkidobás az egész. Hány rendőrt ölnek meg évente Magyarországon? Szerencsére nem sokat. Fegyverük mégis van. Kérdem én, minek!? Miért nem küldik ki szolgálatba őket egy rendszeresített laposüveggel, benne jóféle kisüstivel. A legtöbb problémát így orvosolja a magyar - esetleg a Barátok köztben sörrel - miért ne sikerülhetne nekik is?
A "példákat" lehetne persze erőltetetten sorolni, csak semmi értelme. Ennél azért fontosabb dologról van szó. Maga az elv ugyanis felháborító. Magát valamire is tartó országban azt szajkózzák, hogy egyetlen ember életéről sem szabad lemondani, hiszen azt nem lehet pénzben mérni. Persze sok tábla kellene az autópályák mellé, sok pénzből - talán valakinek még táblagyára is van a tűz közelében - mégis, így TALÁN az a 84 éves bácsi is odaért volna a feleségéhez. Véletlenek, kiküszöbölhetetlen balesetek persze vannak, ezek számát és lehetőségét azonban a lehető legkisebbre kell szorítani.
Ezért a címben szereplő felszólítás helyett a "Behajtani tilos táblákat az autópályákhoz" névvel indult petíció a felborult gondolkodás ellen.