A világgazdasági válság miatt mostanában azt veszem észre, hogy az emberek feszültek. Érthető. Kevesebb munka(hely), kisebb fizetések, kevesebb megvásárolható autó. Unalomig ismételt frázisok. De kérdem én, miért sírunk mindannyian? Sztojka Sz. Iván és családjának esete számomra a felemelkedés követendő példáját mutatja, fogalmazhatnék úgy is, hogy fény az alagút végén. Abban az országban, ahol valaki bodzaszedésből milliós (esetleg több tízmilliós) házat képes felépíteni, nem kell panaszkodni. Hacsak nem azért a Dunának menni, amiért nem nekünk jutott eszünkbe tisztességesen élni és mintapolgárként mondjuk a Hősök terén makkot gyűjteni.
Itt a követendő példa. Aki akar, az tud érvényesülni, aki meg csak sír az persze hogy nem tudja fizetni a hitelét! Ha bodzából lehet (az egykori iwiw kép szerint) Mercedest venni - felszereltségtől függően 2,5 és 20 millió között - akkor nem értem miért akarnak ismét sztárjkolni a MÁV-nál. Talán rosszul gondolkodnak, mert ami nem megy, azt ugye nem kell erőltetni. Tovább megyek. Ha Magyarországon holnaptól mindenki bodzát kezd szedni, pillanatokon belül a legnagyobb bodzaexportőr leszünk az egész világon. Csak majd akkor jusson eszébe mindenkinek, hogy a megszerzett javakból mindenki egyaránt részesüljön. Na jó, ez persze igazságtalan, hiszen Sztojka Sz. Iván és családja mutatta meg nekünk, a gazdasági válságból kivezető utat. Ezért javaslom Gyurcsány Ferenc és az egész politikai elit elkergetését és a Sztojka Sz. klánt és az állítólagos 300 fős bandát a parlamentbe beemelni, magát Ivánt pedig miniszterelnöknek megtenni. Irányítsák ők az országot!
