Azzal nem kívánok foglalkozni, hogy mennyire gyengére sikerült a 4. Megasztár széria. Arról már írtam, hogy milyen lesz a következő, most inkább azt boncolgatnám, hogy miért tűnhetett kicsit fakónak. Történt, hogy az előző megmérettetéseken olyan arcok tűntek fel, akik ideig-óráig (valaki tovább) képes volt libabőrössé tenni az embereket. Számomra - és gyanítom a csatorna számára is - örökké emlékezetes lesz a Papp László sportarénában rendezett döntő. Pszichológiában járatosak tudhatják, hogy milyen sokat számít az a bizonyos léc, amit át szeretnénk ugrani, fontos, hogy a képességeinkhez igazítsuk azt.
Ha magasra tesszük és nem ugorjuk át, szarnak semminek érezzük magunkat.Amennyiben túlságosan alacsonyan van, nem érezzük a teljesítmény bizsergető hatását. Tehát fontos, hogy hova pozícionáljuk az elvárásainkat. Történt, hogy Rúzsa Magdi és "csapata" olyan élményt nyújtottak, olyan körítéssel és teljesítménnyel, amelyet nehezen lehet "átugrani". Nos, nem sikerült. Próbálkoztak ugyan új zsűrivel, hogy frissítsenek a produkción, csakhogy ez úgy tűnik kevés volt. Egy szó, mint száz: A NEGYEDIK SZÉRIÁVAL CSAK VESZÍTHETETT A CSATORNA! Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy az eddig bőszen próbálkozó, ám a döntőbe (joggal) be nem juttatott "énekesek" produkciója emelte az este színvonalát? Megsúgom, én sem.
Ha már valamiben esetleg azzal lehetett volna próbálkozni, hogy elhívnak a zsűribe egy olyan sztárt, akinek a dalát énekelte Fekete Dávid és Király Viktor. Értem én, hogy gazdasági válság, recesszió, meg minden. Másik oldalon azonban egyből mondhatjuk az "...ameddig a takaród ér" örökérvényű ondást. Ugyan nem ismerem még a nézettségi adatokat, de kételkedem abban, hogy Magyarország összes távirányítóján beragadt volna tegnap este a TV2-re kapcsoló gomb. Sőt, ilyen produkció után, egyáltalán nem biztos, hogy bárki kíváncsi lesz a következő Megasztárra. Ha lesz egyáltalán!
