Albert Györgyi halála után sejthető volt, hogy az első halálhírek közlése után nem áll meg a bulvársajtó gépezete. Szerkesztők, főszerkesztők, rovatvezetők agya kezdett hirtelen pörögni, mikor és ki beszélt, beszélhetett utoljára az újságíróval. A TV2 rögtön előszedte a Joshi Bharattal történő beszélgetését (ami nekik az utolsó volt) majd az összes internetes portál rácsapott a Szulák és más című műsorra. Nekik is szerencséjük volt. Bepötyögni ezt a pár szót egymás után: "Az utolsó interjú, fotók", "Az utolsó beszélgetés Albert Györgyivel", "Utolsó beszélgetés Albert Györgyivel", "Az utolsó beszélgetés az utolsó képek - ilyen volt Albert Györgyi az MTV stúdiójában". Ezután nincs sok tennivaló, csak meredni a monitorra és nézni a felfelé ívelő látogatottsági statisztikai görbét.
Valahogy az utolsó és Albert Györgyi szavak vonzzák az emberek szemét és kattintanak. Noha sokan vannak akik egy egyszerű regisztrációt követően helyeselnek a bulvársajtót lefikázó és szemfelnyitó írásra, sőt el is gondolkodnak. Azután alszanak egyet és reggelre már újból érdekessé válik a dolog. És ez nem a bulvársajtó hibája, nem is az embereké. Hiszen mi még csak tanuljuk ezt az irdatlan mennyiségű hírfolyamot feldolgozni, ahol érdekesebb az, hogy a celebek szigetén bazdmegoló Soma érdekesebb, mint az, hogy digitális játszótér nyílik a Millenárison, vagy éppen az, hogy elhunyt Marton László szobrászművész.
Azt már bejelentette a család, hogy nem lesz nyilvános Albert Györgyi temetése, de bármiben fogadok, hogy a Blikk tudósítója valahogy "bekúszik" a kerítés alatt, esetleg nyilatkozatra bír valakit a Fókusz is, és elképzelhető, hogy az Aktív is kap némi morzsát, hogy a tulajdonosok elé dobhassa a nézettségi, eladási és látogatottsági mutatókat. Mert ugye belőlü(n)k élnek. Vagy nem?